Advent előtt
A kampány arról szól, hogy minél több embert igyekszünk megszólítani. A csapat ezt úgy fogalmazta meg, hogy több szem többet lát, tehát minél többet járjuk a megyét, annál több az információnk arról, hogy a helybéliek milyen problémákkal küzdenek.
Ebben semmi újdonság, így csinálta ezt Vladimir Putin, vagy a német elnökasszony Angela Merkel is. A körülmények azonban sokat számítanak. Napos időben az emberek beszédesebbek, sőt picit még vidámabbak is. Időjárásról írni közhelyszámban megy, de ez egyszer talán kivételt lehet tenni, mert a borongós november is kivételezett velünk itt Felső-háromszéken.
Halottak napján nem léptünk kampány dolgokban semerre. Vannak olyan dolgok, olyan ünnepek, napok amelyeket jó érzésű ember tiszteletben tart. November elsejét is csak az idő miatt emlegetjük, mert ritka az olyan november, amelyiknek több mint fele inkább vénasszonyok nyara, mintsem zord november.
Vasárnap (november 16.) is ilyen meleg nap volt. Az erdők lombja már elég rég lehullott, de Háromszék ilyenkor is gyönyörű. Nem is csoda, hogy két beszéd közben Olosz Gergely is kiszállt az autóból. Kell az embernek a nyújtózkodás, a táj pedig feltölt energiával.
Dicsértük az időjárást, váltottunk pár szót a tennivalókról. Aztán eljött az a pillanat, amikor éreztük, hogy tovább kéne menni, hisz várnak, és késni sem akarunk – de még maradtunk volna. Csak egy kicsit, hogy nézzük a fákat, a leveleket, az eget. Senki sem szólt semmit.
A csapatban több ügyes lány is van. Végül is ők törték meg a csendet: felfedeztek egy csipkebokrot, amin még szép számban voltak érett, tűzpiros bogyók is. „Milyen jó lenne ez adventi koszorúnak!”
Úgy történt, hogy az autóban Olosz Gergely mellé kerültem. Az előbbi beszélgetés még mindig ott motoszkált a fejemben – úgy látszik, hogy neki is. Adventről beszélgettünk. Arról, hogy a templomban lila színű kelmék kerülnek az oltárra és arról is, hogy milyen jó, hogy addigra már kampánycsend lesz. Jó, hogyha advent első vasárnapján az emberek másra is tudnak figyelni. Gergely kinézett az ablakon és mosolygott. Talán arra gondolt, amire én: két hét és adventbe lépünk, majd négy hét és karácsony. Csupa jó dolgot tartogat a jövő.
lejegyezte: Béla
