Szlovákia példája

A demokrácia szót lejárattuk. 1989 után túl sokszor hangzott el. Ma már senki sem mondja, pedig talán közelebb állunk az igazi demokráciához, mint az előző években. A demokrácia Wiki-s meghatározás szerint a következőt jelenti: „A demokrácia kormányzati forma, amelyben a hatalom gyakorlásában a nép (majdnem) minden tagja részt vehet származásra való tekintet nélkül.”

A származás kérdés kisebbségi nemzeteknél nagy hangsúlyt kap. Nálunk is így van. De térjünk csak vissza a demokráciára. Rég hallottam a szót, valahogy eltűnt a közbeszédből. Tévében, újságokban is ritkán botlunk bele, a politikusok idegenkednek tőle. Pedig a jelentése fontos, még a kampány szempontjából is.

Többször is elhangzott már, hogy Olosz Gergelynek kampányolunk. Nyilvánvaló a dolog, elvégre ez a blog a kampányiroda blogja. Természetes, hogy azt szeretnénk, hogy önök-ti Olosz Gergelyre szavazzatok, de hiszünk a demokráciában is és elfogadjuk azok véleményét is, akik másképp gondolják.

Másképp gondolni, másképp látni a dolgokat ennek ellenére luxus. Nálunk Európában is úgy tűnik néha. Sepsiszentgyörgyön Bara Zoltánnal beszélgettünk. A negyven körüli férfi Felvidékről érkezett, amúgy pedig a Magyar Koalíció Pártjában a külügyi titkári tisztségét tölti be.

A világon szétszórt magyarság helyzete talán sehol nem hasonlít annyira az erdélyi magyarság helyzetére, mint Szlovákiában. Rosszabb a számarányuk, de nem ez a tulajdonképpeni probléma. Bara Zoltán hazája politikai helyzetét ismertette és elmondta: 2006-ban, Szlovákiában véget ért egy szakasz, amely nem csak gazdasági, hanem demokratikus fejlődést jelentett. Annak ellenére, hogy politikai elemezők szerint a Robert Fico által létrehozott „katasztrófa koalíció” létrejöttének megközelítőleg egy százalék esélye volt, megalakult a szélsőséges és ultra nacionalista pártokat tömörítő kormány.

Olyan ez, mintha a Nagyrománia Párt (PRM) hirtelen kormányra jutna az Új Generáció Pártjával (PNG).

A politikus szerint az is előrelátható volt, ez a konstelláció szlovák-magyar ellentétekhez, sőt nemzetközi konfliktusokhoz vezethet. A dolog meg is történt. A rohamosan elferdülő politikai stílust nemsokára kormányzati tettek is követté. „Szlovákiában az a párt flel az EU-s alapokértt, amely a legtöbbet tett annak érdekében, hogy az ország nehogy bejusson az Unióba.” – mutatott rá a politikus. Ennek következtében idén a 176 iskolát tartalmazó, Uniós támogatást élvező tanintézmények listájára egyetlen magyar nyelvű iskola sem került fel, annak ellenére, hogy Szlovákiában a magyarság aránya meghaladja a 10 százalékot.

Olyan ez, mintha az összes székelyföldi iskola nem kapna egy fityinget sem. Kovászna megyében, a legtöbb község iskolája és óvodája kisebb-nagyobb pénzösszegeket kapott az elmúlt 4 évben felújításra, vagy épületbővítésre. Sok a magyar óvodás

Szlovákiában azonban rosszabb a helyzet. A pénzügyi diszkrimináció megjelenik a kisebbségi kultúrintézmények, projektek finanszírozásában is, különösen a magyarokat érintő támogatások tekintetében.

A magyar identitás megőrzését igyekeznek megakadályozni az olyan típusú rendeletek, minta  nemrégiben hozott tankönyv törvény. Mint ismeretes, egy nemrég hozott döntés értelmében a szlovák tankönyvekben nem szerepelhetnek magyar nyelven helységnevek.

Bara Zoltán felhívta a figyelmet, hogy a kezdetekor csak politikai nyilatkozatok terén mutatkozó, később már intézményes diszkriminációban, sőt a magyar ajkú lakósság bántalmazásában végződő cselekedetek, a demokrácia visszafejlődése a 2006-os választások következménye. „Akárcsak Romániában, Szlovákiban is elfordultak az emberek a politikától és nem kívántak részt venni a közösségi döntésekben, azonban a politika következményeit mindenki érzi”. Bara elmondta azt is, hogy épp a csökkent érdeklődés miatt kaptak nagyobb súlyt a szélsőséges pártok. Az extrémnek számító pártok szavazói mindig aktívabbak (gondoljunk csak bele: ha románok vagyunk és attól tartunk, hogy holnap leszakítják az ország egy részét komolyan támogatjuk majd a pártot, amelyikről úgy gondoljuk, hogy megvédi az ország területi egységét).

Úgy gondoljuk, hogy a jövő nem sötét. Kampányon kívül is optimisták vagyunk, bízunk abban, hogy a régiónkban főként a magyar politikusok lobbiának is köszönhető mozgás nem áll le. Abban is bízunk, hogy Romániában nem lesz ilyen szélsőséges koalíció – talán, mert az ország átlagosan is mérsékeltebb, mint Szlovákia.

A példa azonban ott van: két év alatt, egy kisebbségi jogokkal jobban felszerelt országból rossz kisebbségpolitikát folytató ország lett. Ezen az Európai Unió sem tud segíteni, mert jelenleg nincs olyan törvény, ami a kisebbségeket védene. Ebben az esetben viszont önerőből kell vigyáznunk magunkra. Kovászna megyében valószínűleg szép számban lesz magyar képviseletünk. A megmaradt szavazatokra is szükség van, mert az új választási rendszerben ilyen módon, azokon a megyéken is tudunk segíteni, ahol nincs olyan sok magyar mint nálunk. Ez azonban csak a nem függetlenként induló jelöltekre igaz.

Fontos, hogy eldöntsék, hogy kire szavaznak, szavaztok. De még fontosabb, hogy szavazzanak, szavazzatok.

lejegyezte: Béla

Zenebutik Kézdimartonoson

Ezt a zenélő tárgyat a kézdimartonosi korcsomában találtuk (ahol az utcai pózna szerves részét képezi az épület szerkezetének). Van rajta Baby Gabytól máneléig minden. 5O bani egy melódia és jó hangos. Munka közben hála neki kikapcsolódtunk.

Ilyen is van..

Kampányblogra olyasmit írni, hogy szavazzanak a mi jelöltünkre nem lenne valami eredeti dolog. E mellett persze ezt szeretnénk, hiszen meggyőződésből kampányolunk Olosz Gergely mellett – talán ezért esik jól, ha mások is hasonló képen látják a helyzetet.

Nem hétköznapi esetről van szó, annak ellenére, hogy egy hétköznap történt. Hajnalban a Berecki Gyorssal kellet Sepsiszentgyörgyre utaznunk valami papírt lepecsételtetni. A vonaton zömmel munkások utaztak, de akadt pár iskolás is. Az állomáson télszag és hideg volt, jól esett egy kicsit leülni meleg vonatban.

Utazás közben szóba elegyedtünk a mellettünk ülő emberrel. Körülbelül ötvenes férfi, okos arccal – törte a magyart. Mindenféléről beszélgettünk, így jutottunk el a kampányhoz. Útitársunk többet beszélt erről a témáról. Mi inkább hallgattunk, hátha valami érdekeset mond. Mondott is. A román pártokat elemezte. Mivel magyarul beszélt velünk egyáltalán nem lepődtünk meg azon, hogy nem lelkesedik sem a Nagy Románia Párt, sem a Gigi Becali féle Új Generáció Pártja iránt.

Elég hosszasan magyarázta, hogy komoly gondban van, mert nem tudja eldönteni melyik pártot voksolja. A Liberálisok szimpatikusak lennének, csak szerint nem valószínű, hogy kormányt tudnának alakítani. A Szociáldemokrata Párt az már rég nem szimpatikus, Iliescu személye miatt. A Demokratákból Băsescu még rendben van, de a többiek nem mozdítottak errefelé sokat. Szívesen szavazna ő román pártra – mondja – de az a baj, hogy Kovászna megyében ebből ritkán lett jó dolog. A bácsi azt is elmondta, hogy ő falusi, és komoly problémát jelent, hogy a fiatalok mind elmennek dolgozni „Magyarba, Olaszba, vagy Spanyolba”.

Már készültünk leszállni mikor elhangzott az utolsó mondat: „Lehet mégis a magyarokra szavazok, mert bármit mondanak a tévében itt nem úgy van, hogy megvernek csak azért mert nem vagy magyar. Azt viszont tudom, hogy amikor a magyarok is kormányon voltak akkor nálunk lett vízvezeték, csináltak sportcsarnokot, még az iskolát is felújították. A szomszédban még egy üzem is épült, igaz nem nagy, de a faluból elég sokan dolgoznak ott.”

Miért jegyeztük ezt meg? Egyszerű. Úgy gondoljuk, hogy a megye nagy problémái mindenütt ugyanazok. És a bácsinak igaza van: a magyarok jobban odafigyelnek erre a vidékre és ez a románoknak sem válik kárára.

Kampányblogra olyasmit írni, hogy szavazzanak a mi jelöltünkre nem lenne valami eredeti dolog. E mellett persze ezt szeretnénk, hiszen meggyőződésből kampányolunk Olosz Gergely mellett – talán ezért esik jól, ha mások is hasonló képen látják a helyzetet.

Nem hétköznapi esetről van szó, annak ellenére, hogy egy hétköznap történt. Hajnalban a Berecki Gyorssal kellet Sepsiszentgyörgyre utaznunk valami papírt lepecsételtetni. A vonaton zömmel munkások utaztak, de akadt pár iskolás is. Az állomáson télszag és hideg volt, jól esett egy kicsit leülni meleg vonatban.

Utazás közben szóba elegyedtünk a mellettünk ülő emberrel. Körülbelül ötvenes férfi, okos arccal – törte a magyart. Mindenféléről beszélgettünk, így jutottunk el a kampányhoz. Útitársunk többet beszélt erről a témáról. Mi inkább hallgattunk, hátha valami érdekeset mond. Mondott is. A román pártokat elemezte. Mivel magyarul beszélt velünk egyáltalán nem lepődtünk meg azon, hogy nem lelkesedik sem a Nagy Románia Párt, sem a Gigi Becali féle Új Generáció Pártja iránt.

Elég hosszasan magyarázta, hogy komoly gondban van, mert nem tudja eldönteni melyik pártot voksolja. A Liberálisok szimpatikusak lennének, csak szerint nem valószínű, hogy kormányt tudnának alakítani. A Szociáldemokrata Párt az már rég nem szimpatikus, Iliescu személye miatt. A Demokratákból Băsescu még rendben van, de a többiek nem mozdítottak errefelé sokat. Szívesen szavazna ő román pártra – mondja – de az a baj, hogy Kovászna megyében ebből ritkán lett jó dolog. A bácsi azt is elmondta, hogy ő falusi, és komoly problémát jelent, hogy a fiatalok mind elmennek dolgozni „Magyarba, Olaszba, vagy Spanyolba”.

Már készültünk leszállni mikor elhangzott az utolsó mondat: „Lehet mégis a magyarokra szavazok, mert bármit mondanak a tévében itt nem úgy van, hogy megvernek csak azért mert nem vagy magyar. Azt viszont tudom, hogy amikor a magyarok is kormányon voltak akkor nálunk lett vízvezeték, csináltak sportcsarnokot, még az iskolát is felújították. A szomszédban még egy üzem is épült, igaz nem nagy, de a faluból elég sokan dolgoznak ott.”

Miért jegyeztük ezt meg? Egyszerű. Úgy gondoljuk, hogy a megye nagy problémái mindenütt ugyanazok. És a bácsinak igaza van: a magyarok jobban odafigyelnek erre a vidékre és ez a románoknak sem válik kárára.

Kampányblogra olyasmit írni, hogy szavazzanak a mi jelöltünkre nem lenne valami eredeti dolog. E mellett persze ezt szeretnénk, hiszen meggyőződésből kampányolunk Olosz Gergely mellett – talán ezért esik jól, ha mások is hasonló képen látják a helyzetet.

Nem hétköznapi esetről van szó, annak ellenére, hogy egy hétköznap történt. Hajnalban a Berecki Gyorssal kellet Sepsiszentgyörgyre utaznunk valami papírt lepecsételtetni. A vonaton zömmel munkások utaztak, de akadt pár iskolás is. Az állomáson télszag és hideg volt, jól esett egy kicsit leülni meleg vonatban.

Utazás közben szóba elegyedtünk a mellettünk ülő emberrel. Körülbelül ötvenes férfi, okos arccal – törte a magyart. Mindenféléről beszélgettünk, így jutottunk el a kampányhoz. Útitársunk többet beszélt erről a témáról. Mi inkább hallgattunk, hátha valami érdekeset mond. Mondott is. A román pártokat elemezte. Mivel magyarul beszélt velünk egyáltalán nem lepődtünk meg azon, hogy nem lelkesedik sem a Nagy Románia Párt, sem a Gigi Becali féle Új Generáció Pártja iránt.

Elég hosszasan magyarázta, hogy komoly gondban van, mert nem tudja eldönteni melyik pártot voksolja. A Liberálisok szimpatikusak lennének, csak szerint nem valószínű, hogy kormányt tudnának alakítani. A Szociáldemokrata Párt az már rég nem szimpatikus, Iliescu személye miatt. A Demokratákból Băsescu még rendben van, de a többiek nem mozdítottak errefelé sokat. Szívesen szavazna ő román pártra – mondja – de az a baj, hogy Kovászna megyében ebből ritkán lett jó dolog. A bácsi azt is elmondta, hogy ő falusi, és komoly problémát jelent, hogy a fiatalok mind elmennek dolgozni „Magyarba, Olaszba, vagy Spanyolba”.

Már készültünk leszállni mikor elhangzott az utolsó mondat: „Lehet mégis a magyarokra szavazok, mert bármit mondanak a tévében itt nem úgy van, hogy megvernek csak azért mert nem vagy magyar. Azt viszont tudom, hogy amikor a magyarok is kormányon voltak akkor nálunk lett vízvezeték, csináltak sportcsarnokot, még az iskolát is felújították. A szomszédban még egy üzem is épült, igaz nem nagy, de a faluból elég sokan dolgoznak ott.”

Miért jegyeztük ezt meg? Egyszerű. Úgy gondoljuk, hogy a megye nagy problémái mindenütt ugyanazok. És a bácsinak igaza van: a magyarok jobban odafigyelnek erre a vidékre és ez a románoknak sem válik kárára.

lejegyezte: Béla

Big Brother a Kampányhivatalban

Amint az alábbi képen látható, Kampányhivatalunk falát egy óriásbanner tarkítja. Rajta az ölelkező jelöltek és Tamás Sándor megyei önkormányzati elnök, 5-szörös nagyításban. Nincs is ezzel semmi baj, de bárhol is álljunk a Hivtalaban, mindig mind a hárman éppen ránk néznek. Kávézás, szendvicselés, munka de még orrpiszkálás közben is figyelnek.

Az óriásbanner falraillesztése se volt semmi, asztalból és más kéznéllevő tárgyból eszkabált lajtorján A. kolléga majd kitörte a nyakát a cutterrel a fogai között. Ha figyelmesek vagytok, még titeket is néznek.

Ps: nyomás szavazni!

Szavazni menő! – Felsőháromszéken is

Kézdiszékre érkezik november 22-én, szombaton a Szavazni menő ifjúsági karaván. Az RMDSZ fiataloknak szóló karavánja csaknem hatezer kilometer tesz meg négy hét alatt. A karaván felkeres minden erdélyi falut és várost, arra buzdítva a fiatalokat, hogy éljenek demokratikus jogukkal.

Felsőháromszéken délelelőtt fél 11-kor Kézdialmásra, fél 12-kor Esztelnekre, fél 1-kor Kézdiszentkeresztre, fél 2-kor Kézdiszentlélekre, fél 3-kor Szentkatolnára látogat el a Szavazni menő autóbusza, majd 5 órától Kézdivásárhelyen lesz roadshow, amely előkészíti az este 6 órakor a Vigadóban kezdődő “Féktelen Show” nevű szórakoztató-tájékoztató műsort. Ebben szó lesz a szavazás fontosságáról, a humor fontosságáról (a Szomszédnéni Produkciós Iroda tolmácsolásában), a zene fontosságáról (Nunatak Band) és a tánc fontosságáról (Step Dance). A buli itt még nem ér véget, hiszen este kilenctől a 4YOU klubba várjuk a fiatalokat. Belépés ingyenes!

Töltsd le közös fotódat Farkas Bertalannal

Sziasztok!

Farkas Bertalan látogatása alatt fotósunk igyekezett mindenki számára megörökíteni azt a jelenetet, mikoris éppen az űrhajós dedikál neki. Így lehet közös fotója a kozmosz magyar úttörőjével!

Az alábbi képre kattintva galéria nyílik, oda feltöltöttünk minden ilyen fotót. Keresse ki és töltse le. Jó szórakozást kivánunk.

Farkas Bertalan dedikál!

Advent előtt

A kampány arról szól, hogy minél több embert igyekszünk megszólítani. A csapat ezt úgy fogalmazta meg, hogy több szem többet lát, tehát minél többet járjuk a megyét, annál több az információnk arról, hogy a helybéliek milyen problémákkal küzdenek.

Ebben semmi újdonság, így csinálta ezt Vladimir Putin, vagy a német elnökasszony Angela Merkel is. A körülmények azonban sokat számítanak. Napos időben az emberek beszédesebbek, sőt picit még vidámabbak is. Időjárásról írni közhelyszámban megy, de ez egyszer talán kivételt lehet tenni, mert a borongós november is kivételezett velünk itt Felső-háromszéken.

Halottak napján nem léptünk kampány dolgokban semerre. Vannak olyan dolgok, olyan ünnepek, napok amelyeket jó érzésű ember tiszteletben tart. November elsejét is csak az idő miatt emlegetjük, mert ritka az olyan november, amelyiknek több mint fele inkább vénasszonyok nyara, mintsem zord november.

Vasárnap (november 16.) is ilyen meleg nap volt. Az erdők lombja már elég rég lehullott, de Háromszék ilyenkor is gyönyörű. Nem is csoda, hogy két beszéd közben Olosz Gergely is kiszállt az autóból. Kell az embernek a nyújtózkodás, a táj pedig feltölt energiával.

Dicsértük az időjárást, váltottunk pár szót a tennivalókról. Aztán eljött az a pillanat, amikor éreztük, hogy tovább kéne menni, hisz várnak, és késni sem akarunk – de még maradtunk volna. Csak egy kicsit, hogy nézzük a fákat, a leveleket, az eget. Senki sem szólt semmit.

A csapatban több ügyes lány is van. Végül is ők törték meg a csendet: felfedeztek egy csipkebokrot, amin még szép számban voltak érett, tűzpiros bogyók is. „Milyen jó lenne ez adventi koszorúnak!”

Úgy történt, hogy az autóban Olosz Gergely mellé kerültem. Az előbbi beszélgetés még mindig ott motoszkált a fejemben – úgy látszik, hogy neki is. Adventről beszélgettünk. Arról, hogy a templomban lila színű kelmék kerülnek az oltárra és arról is, hogy milyen jó, hogy addigra már kampánycsend lesz. Jó, hogyha advent első vasárnapján az emberek másra is tudnak figyelni. Gergely kinézett az ablakon és mosolygott. Talán arra gondolt, amire én: két hét és adventbe lépünk, majd négy hét és karácsony. Csupa jó dolgot tartogat a jövő.

lejegyezte: Béla

Olvasunk

A 24 órás kampány egyik nyugodt pillanatában készült ez a fotó. A stáb pihen, mindenki olvas. Ritka pillanat.

Közkérdés: első kommentelőnk, Imreh Béla

Két megjegyzést kaptunk az elmúlt napokban, mindkettőt Imreh Béla kézdivásárhelyi polgártól. Köszönjük kérdését és hozzászólását, reméljük személyesen is lesz alkalmunk találkozni. Mi az érdeklődésnek és a bátor, öntudatos polgár véleményének csak örvendeni tudunk.  Következzék hozzászólása és válaszunk.

1.

“Imreh Béla vagyok Kézdiről, Csak annyit szeretnék kérdezni, mit tesz Olosz úr azért, hogy az elkövetkezőkben az rmdsz ne büntesse városunkat mint utobb tette a kormánypénzek elosztásakor? Engem ezen eloosztás nagyon gondolkodóba ejtett és lehet nem megyek el szavazni. A város lakosságát büntetni nem szép dolog, fel lehetett volna mutatni, hogy azért az rmdsz nem felejtette el Kézdit sem. Mi is adófizető polgárai vagyunk Romániának, meg Szentlélek, Meg Ozsdola, Meg Barót is.
És rmdsz szavazók.”

2.

A kampányban elvárom rmdsz-es képviselő meg szenátorjelöltünket elképzeléseiket, hogy hogyan kívánják segíteni Felsőháromszéket. Remélem , hogy Kézdivásárhelyt nem fogják négy évig elfelejteni.
A helyhatósági választásokkor a jelszó az volt, hogy Szívügyünk Kézdivásárhely. Valakik elfelejtették?

Válaszunk:

Tisztelt Uram,

Azon dolgozunk, hogy ez ne forduljon elő, hogy képviselve legyen a döntéshozatal legmagasabb szintjén is a város, sőt az egész térség érdeke. Erdélyi magyar érdekképviselet, az RMDSZ csapatában Kézdivásárhelynek is jár egy hely. Ezt kell szem előtt tartanunk, hogy a bukaresti játszmákban Kézdiszéknek is legyen szava.

Szívesen várjuk az Apafi u.-i székhelyünkben, hogy személyesen is meggyőzzük, igenis Szívügyünk Kézdivásárhely.

Üdvözlettel

Egységben.

Kézdivásárhelyen landol Farkas Bertalan! – de ki lesz az első székely űrhajós?

Találkozz az első magyarral űrhajóssal! Nem csalás, nem ámítás jön Farkas Bertalan Kézdivásárhelyre!

Látta Székelyföldet az űrből?

Az első magyar űrhajóssal november 17-én, hétfőn 16 órakor a Vigadó nagytermében találkozhatnak kicsik és nagyok egyaránt. Arra kérjük a gyerekeket és a játszani tudó felnőtteket, hogy hozzátok magatokkal repülőmodelljeiteket vagy bármi mást, ami számotokra kapcsolódik az űrbe lőtt magyarhoz.

Mi közben gondolkodunk, ugyanbiza kicsoda az a székely, aki érdemes lenne arra, hogy elsőként fusson be egy föld körüli pályát vagy hogy kitűzze kék-sárga lobogónkat a Holdon? Szükségünk van-e székely űrprogramra? Talán erős nemzetként lassan itt az ideje galaktikus birodalmunk megalapozásához. Várjuk a javaslatokat!